Minden álláskereső arra vágyik, hogy a problémáit és a helyzetét megértő, empatikus toborzó/interjúztatóhoz kerüljön, aki jóindulattal viszonyul hozzá. Fordítva azonban minderre nem gondol senki, pedig a kiválasztók felé is lehetne némi megértést mutatni.

Két teljesen különböző szerepről beszélünk, totálisan különböző elvárásokkal. Az álláskeresőnek érthetően sürgős a dolog, hiszen hiányzik a bevétel a családi kasszából, egy szervezetben azonban ezerféle folyamatot kell kiszolgálnia a toborzónak, legyen szó kis cégről vagy multiról.

Érdemes észben tartani, hogy a kiválasztók is emberek. Dolgoznak becsülettel, néha többet is, mint nyolc óra, ha helyzet megkívánja. Törődnek a jelöltekkel, ahogy erejük engedi. Többet vársz? Mindez nem elég? Persze jogos az elvárás: vegyenek fel több embert, ha sok a munka. Nem ilyen egyszerű a válasz, hiszen költséghatékonyan és profitorientáltan működő cégekről beszélünk, ahol a munkavállaló is jó fizetést akar.

Egyébként pedig olyan is van, hogy nem az emberi kapacitáson múlik egy ügy, egész egyszerűen végig kell mennie egy vagy több folyamatnak, mire megtörténik a leendő munkatárs felvétele. Adminisztráció, kimutatások, várakozás mások lépéseire. Gyorsítani akkor tudunk a folyamaton, ha segítjük a toborzót, kiszolgáljuk információval, mert akkor gyorsabban tud dönteni.

Éppen ezért érdemes az állásinterjún is rákérdezni, hogy mi a következő lépés, mik a terveik, miképp zajlik a toborzási folyamat, s milyen határidők kötődnek a pozícióhoz. Ha értjük a toborzási folyamatot, akkor részt tudunk venni benne, ráadásul aktívan.

Ha csak a hibát keressük a másik félben, s így próbáljuk magyarázni miért nem találunk jó állást/jó jelöltet, az sehova sem vezet. Ha viszont elkezdünk együttműködni, álláskereső a toborzóval, toborzó az álláskeresővel, annak lesz eredménye.

Mit tehetünk ezért toborzóként? A legfontosabb talán, hogy az álláshirdetésbe a valós elvárásokat kell beírni. Tisztán, világosan, nem virágnyelven. Sok időt spórolhatunk ezzel, s – nagyrészt – csak olyanok jelentkeznek, akik tényleg alkalmasnak gondolják magukat és érdekli is őket a feladat. A sablon álláshirdetésekből vissza kell térni a gyökerekhez: milyen feladatra keresel embert és mi vár rá.

Álláskeresőként pedig legyünk bátrak! Igenis le szabad írni konkrétan, hogy mit csináltál korábban és a jövőben szeretnél csinálni. Ne általánosságokat, hanem konkrétumokat írj, nincs szükség hivatalos körökre és a mondandód habosítására. Így mindenkinek egyszerűbb a dolga.