Világszerte egyre több országban beszélnek a négynapos munkahét bevezetésének lehetőségéről, a briteknél már tesztelni is kezdték ezt a számunkra talán kicsit utópisztikusnak tűnő megoldást. Pedig a megoldás csak annyi lenne, ha a munkaidő fétiséről átállnák a célorientált, feladat alapú munkavégzésre.

A munkaidő-rövidítés már a koronavírus-jávány előtt is napirenden volt, ám a pandémia óta újabb lendületet kapott a téma, s a gazdaságpolitika potens szereplői is beszélni kezdtek róla. A tömeges munkahelyvesztés elkerülése érdekében a legnagyobb németországi szakszervezet, az IG Metall elnöke érvelt a négynapos munkahét bevezetése mellett, míg Sanna Marin finn miniszterelnök szerint a „nyolcórás munkanapokat hatórásra csökkenteni, nemcsak lehetséges, de egyenesen kívánatos is”.  

Spanyolországban pedig a Más País nevű, progresszív zöldpárt kezdeményezésére egy 50 millió eurós, hároméves, a négynapos munkahetet tesztelő projektet indítottak 200 vállalat bevonásával. Hazánk közvetlen szomszédságában is napirenden van a téma. Szlovákiában a volt miniszterelnök, Robert Fico pártja javasolta a négynapos munkahét bevezetését. Felméréseik szerint a hét első négy munkanapja a legproduktívabb, a hosszú hétvégék pedig kifejezetten pozitívan hatnak nemcsak az idegenforgalomra, de a családi élet minőségére is.

Mi van akkor, ha máshonnan közelítjük meg a kérdést? A Nagy Feró által is megénekelt 8 óra munka - 8 óra pihenés - 8 óra szórakozás „elengedéshez” elsősorban az kell, hogy az ipari forradalomban gyökerező és az erőteljes munkásmozgalmi aktivitás során kiharcolt munkaóra alapú munkavégzés paradigmáját felváltsa a célorientált, feladat alapú munkavégzési kultúra.

Gondoljunk csak bele! Ha nem egyfolytában azt számolgatnánk, hogy mennyi időt töltünk a munkahelyünkön, hanem a feladataink elvégzésére koncentrálva a célok elérésére, illetve a hatékony munkavégzésre fordítanánk az energiáinkat, az már rövidtávon is win-win helyzetet eredményezve mind a foglalkoztatók, mind a foglalkoztatottak számára.

Annak érdekében tehát, hogy a munkaidő hossza ne képezhesse parttalan viták és eredménytelen eszmefuttatások tárgyát, a munkapiaci szereplőknek a saját kezükbe kell venniük a saját helyi foglalkoztatáspolitikájuk menedzselését, és globálisan gondolkodva ugyan, de lokálisan cselekedve, a helyi törvényi szabályozások biztosította kereteken belül kell megoldást találniuk a helyzetre.