Munkáltatóknak és munkavállalóknak egyaránt érdemes tudni, hogy 2022. augusztus elejéig hazánknak, mint uniós tagállamnak két fontos, munkajogi tárgyú irányelvet is át kell vennie, ráadásul mind a kettő jelentősen érinti a munka- és pihenőidő szabályozását. Mutatjuk is, hogy mire lehet számítani.

Ami a bevezetőben említett irányelvek tartalmát illeti, annyi mindenképp kijelenthető, hogy jelentős változások várhatóak, s ezért hasznos a felkészülést időben megkezdeni.
Az első az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló 2019/1152-es irányelv, aminek legfontosabb újdonsága, hogy úgymond újraszabályozza a munkáltató „tájékoztatási” kötelezettségét.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a tájékoztató tartalma sokkal részletesebb lesz az eddigieknél, és átadásának határideje is lerövidül az eddigi tizenöt napról hétre, illetve munkaszerződés-módosítás esetén haladéktalan átadási kötelezettségre.

A tájékoztatóban ki kell térni számos új, eddig nem kötelező körülményre. Ilyen például a munkavégzés helye, a munkaviszony megszűnésének várható ideje (határozott idejű munkaviszony esetén), valamint a munkarend ismertetése. Utóbbi esetben - ha a munkarend nem kiszámítható - akkor azokról az időszakokról is tájékoztatni kell a munkavállalót, amely időszakokban a munkavállaló munkavégzésre kötelezhető. Ez azt jelenti, hogy nem csak a munkaidő-beosztást kell közölni a munkavállalóval, hanem azokat az elméleti időszakokat is, amelyekre a munkaidő egyáltalán beosztható.

Szakértői vélemények szerint ebből az is következik, hogy a jövőben nem lehetséges olyan munkarend, amelyben a munkavállaló a hét bármely napján bármely időszakban beosztható lehet.

Emellett fontos változás, hogy a jelenlegi gyakorlattal szemben előre, időben értesíteni kell a munkavállalót a rendkívüli munkavégzés elrendeléséről, illetve az is csak a fenti időszakon belül rendelhető el. Ellenkező esetben a munkavállaló megtagadhatja a munkavégzést.

A második a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló 2019/1158-as irányelv, ami a közbeszédben „apaszabadságként” került elő az elmúlt hetekben. Az irányelv ugyanis legalább 10 munkanap apasági szabadságot ír elő gyermek születése esetére. Mindkét szülő a gyermek nyolc éves koráig összesen, tehát nem évente négy hónap szülői szabadságra lesz jogosult. A hozzátartozójuk gondozását végző munkavállalók pedig évente legalább öt munkanap szabadságra lesznek jogosultak.

Fontos megemlíteni, hogy a fenti szabadságokra nem feltétlenül a teljes munkabér jár, azonban a szabadságra járó díjazásnak olyannak kell lennie, hogy az legalább a betegségi táppénz összegét elérje, illetve elősegítse a szülői szabadság mindkét szülő általi igénybe vételét.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy a gyermek nyolcéves koráig a szülő kérheti úgynevezett „rugalmas munkafeltételek” alkalmazását, ideértve a részmunkaidőt, a távmunkát vagy a rugalmas munkaidő-beosztást, s a fenti jogok gyakorlása miatt a munkavállalót hátrány nem érheti – olvasható az irányelvben.