Szomorú, de igaz: a barátok jönnek-mennek, ahogy változik az életünk, s változnak a céljaink. Ha azonban egy a szívünkhöz igazán közel álló személy tűnik el szó nélkül a hétköznapjainkból, az igen fájdalmas tud lenni. 

Ezt hívja az angol szaknyelv ghostingnak, ami egyszerűen annyit jelent: felszívódás kommunikáció és magyarázat nélkül. Persze az esetek többségében mindennek megvan a maga oka, csak épp lehet, hogy nem tudunk róla vagy nem érzékeltük időben a problémát. 

Ilyenek a megváltozott körülmények például egy munkahelyi barátság esetében, vagy egy hirtelen magánéleti válság, ami miatt nem tudsz kapcsolódni a másikhoz. Ugyanígy gond lehet a negativitás, ha a másik talán saját életválságai miatt nem tud pozitív értéket hozni a kapcsolatotokba, kizárólag lehúz, ahelyett, hogy építene.

Egyvalami biztos: bánj úgy másokkal, ahogyan te várnád el, hogy veled bánjanak. Egy barátság végét is lehet úgy kezelni, ahogy egy szerelmi kapcsolat lezárását, elvégre sokszor néha hosszabb és érzelemdúsabb lehet, mint egy szerelem.

A jó lezáráshoz szükség van az őszinteségre. Ha nem szeretnénk, hogy a másik úgy érezze, minden együtt töltött idő hamis volt, érdemes megbeszélni a megváltozott érzéseket és legalább valamilyen magyarázattal szolgálni. Egyébként az is előfordulhat, hogy egy ilyen tisztázó beszélgetés új lendületet adhat a barátságnak.

Kevésbé fájdalmas, ám teret ad a másiknak is, ha egy kis szünetet iktatunk be a barátságban, hogy mindkét félnek legyen idő átértékelni a kapcsolatot még frontális konfliktus nélkül. Ez a konfliktuskerülő megoldás, ám könnyebben vezethet a barátság megfakulásához.