Az érzelmek megfelelő közvetítése a munkahelyen nagyszerű erény: építi a vállalati kultúrát és egyengeti a saját karrierünket. Érdemes foglalkozni vele, noha az érzelmi intelligencia nincs olyan súllyal jelen a köztudatban, amilyen komoly hatása van a jóllétünkre, a személyes hatékonyságunkra és együttműködéseink minőségére.

Az érzelmi intelligenciát (EQ) sokan az érzések felismerésének és kifejezésének képességeként értelmezik, ám ennél sokkal komplexebb fogalomról van szó. Az EQ szoros összefüggésben áll az önismeretünkkel, vagyis azzal, hogy képesek vagyunk-e tetten érni a különböző helyzetekben jelentkező érzéseinket és azokat a szükségleteinket, amelyeket jeleznek. 

Minél tudatosabban olvasunk a jelzésekből, annál inkább tudjuk befolyásolni azt, ami történik velünk. Mindez visszahat a közérzetünkre, a motivációnkra, a teljesítményünkre, és arra is, ahogy másokhoz kapcsolódunk. Jó hír, hogy míg az IQ mértéke nagyjából stabil az életünk során, addig az érzelmi intelligenciánk ugyanúgy fejleszthető, mint sok más képességünk. Nézzük melyek azok az érzelmek, amelyeket érdemes artikulálni és mások tudomására hozni. 

Az első, s talán a legfontosabb az empátia, ami az egyik legfontosabb puha faktor. Nélküle lehetetlen hatékonyan kommunikálni, ugyanakkor túltolni sem szabad, mert gyengíti a hatékonyságot. Ha például az egyik kollégáknak súlyos magánéleti válsága van, emiatt levert, s pontatlanul dolgozik, akkor érdemes leülni vele, és megbeszélni milyen gondjai vannak, s hogyan tud segíteni a csapat. Mindezt azonban csak egy bizonyos határig lehet megtenni.  Ha továbbra sem megbízható munkatárs, retorziókat kell életbe léptetni. Ez kellemetlen, de szükséges. Empátia ide vagy oda, a problémás munkatárs gyengíti a vállalati kultúrát és aláássa a vezetői tekintélyt.

Fontos érzelem az öröm. A fejlett kultúrájú cégek a hatékonyság érdekében minél inkább igyekeznek csökkenteni a stresszt és növelni a dolgozók elégedettségét. Mit jelent ez a mindennapokban? Nos, van ingyen kávé, étel-ital, pihenő- és játszósarok, s gyakoriak a vidám ünnepségek is. Fontos azonban, hogy ne essünk túlzásba, mivel hamar úgymond átvehetik a hatalmat a extrovertált munkatársak, akik így kevésbé koncentrálnak a munkájukra, és zavarják azokat az introvertáltakat, akik inkább a dolgukat végeznék.

Munkahelyi környezetben is rendszeres feltűnhet a düh, ami a frusztráció és a konfliktusok következménye. Kezelésére semmiképp sem jó megoldás, ha elkezdünk ordibálni és csapkodni.  Az érzelmileg intelligens megoldás az, ha teszünk egy lépést hátrafelé, s végiggondoljuk, muszáj-e ilyen negatív érzelmeket táplálnunk magunkban. Így a megoldás is meglehet a problémára, s a munkatársakat sem kergetjük őrületbe. 

A düh mellett a félelem a másik kivédhetetlen érzés a munkahelyen, ami általában kellemetlen helyzetekből adódik. Például nem merünk fizetésemelést vagy szabadságot kérni, esetleg attól tartunk, az ügyfél megsértődik, ha sürgetjük, hogy döntsön a szerződéssel kapcsolatban. A legjobb ilyenkor, ha szembenézünk a szorongással. Igen, félek, de az eredményért megéri vállalni a kellemetlenséget. Ha pedig mégsem sikerült, akkor sincs tragédia, folytatom tovább a munkát rendületlenül.