Mindannyian érezhetjük úgy, hogy besokalltunk, s agyonnyomnak a környezetünk elvárásai. Érdemes azonban feltenni a kérdést: miért és kinek akarok megfelelni? Hogyan tudom megvizsgálni, hogy az elvárásaim segítik-e a boldogulásomat, vagy éppen hátráltatják?

Elsőként beszéljünk a minket körülvevő környezet elvárásairól. A listának vannak olyan elemei, amelyek nem megváltoztathatóak, részét képezik a társadalmi normáknak, ezért nem igazán tudunk mit tenni ellenük. ilyenek például viselkedési normák.

Akadnak azonban olyan elvárások is, amelyeket csak mi hiszünk annak, de valójában nem azok. Mivel a környezetünkben mindenki így csinálta, ezért azt gondoljuk róla, hogy nekünk is egy kellene cselekednünk. Ám, ha nem úgy teszünk, s végigvesszük a következményeket, akkor kiderül: valójában csak magunkkal kell szembenéznünk. Ilyen a hivatás választása, a házasság, gyermekvállalás vagy épp a politikai/hitbéli nézetek. Persze bátorságra van szükség, hogy szelíden, de határozottan fel merjük vállalni az adott területet érintő elhatározásunkat és elképzelésünket. Ne feledjük, a testünk és a lelkünk a mi tulajdonunk, így mi döntünk róla.

A másik részét a történetnek a másokkal szemben támasztott saját elvárásaink jelentik. Az egyik oldalon úgymond a normatívák állnak, mint például az, hogy miképp kezeljenek egyenrangú partnerként a magánéletben és a szakmai környezetben. A másik oldalon pedig azok az elemek találhatóak, amelyekről nem egyedül döntök, hiszen mások életét illetve érdekeit is érintik. Ilyen a házasság vagy épp a gyermekvállalás.  Sokszor ezekbe a tényezőkbe nem csupán a külvilág avatkozik be, hanem múltbéli tapasztalataink, tudattalan meggyőződéseink is mind ott sorakoznak a döntés esetén, alaposan megnehezítve azt. A probléma ezekkel az, hogy nem biztos, hogy engedik meglátni a tiszta képet egy-egy adott helyzettel kapcsolatban.