A munkavállalók mentális egészségének kérdésköre az elmúlt két, pandémiával sújtott évben újra előtérbe került, s arról is egyre több szó esik, hogy mennyire felelősek a munkaadók a náluk dolgozók mentális egészségéért.

Több, a témában született írás és kerekasztal-beszélgetés is rávilágított a tényre: nincs idő tovább gondolkodni azon, hogy szükséges-e támogatni a kollégák lelki jóllétét. A jó kérdés az, miképp tegyük mindezt.

A mentális betegségek évtizedek óta súlyos terhet rónak a társadalomra, hatásuk pedig természetesen a munkahelyeken is érződik. Az elmúlt két év történései, vagyis a világjárvány és a háborús helyzet egyértelmű választ adott a kérdésre: a mentális egészség nem lehet többé tabu a munka színterein sem. Legyen szó kisebb közösségekről, vagy nagyobb, akár több ezer főt foglalkoztató vállalatokról, mára központi kérdéssé vált a munkavállalók lelki egészségének megőrzése, amit különböző módokon próbálnak kezelni a cégek.

Akad olyan hely, ahol hagyományos segítő módszerek, mint például egy klasszikus terápia, kevésbé működnek. Inkább az egymást segítő közösség, a szoros barátságok megtartó ereje és a nyitott beszélgetések jelentetik a kulcsot a kollégák lelki jóllétéhez.

Kiemelten fontos a vezetői hozzáállás, ami megmutathatja: nem szégyen az, ha valaki segítséget kér. Akadnak olyan nagyobb cégek például, ahol a vezetők az első pillanattól fogva felvállalták, hogy őket is érintheti rosszul például a járványhelyzet, s igénybe veszik pszichológus segítségét. Ezzel egy időben webinárokkal, érzékenyítéssel és anonim módon elérhető szakemberekkel állnak a munkavállalók rendelkezésére. Máshol pedig 5 alkalmas, ingyenes, anonim pszichológiai támogatást vehetnek igénybe a kollégák, de lehetőség van csoportos krízisintervenciós foglalkozásokra is.

Ugyanakkor beszélni kell a munkavállalók felelősségéről is. A pandémiás helyzet bizonyította: nem lehet többé azt mondani, hogy az egészség magánügy. Ha megvan a bizalmi légkör egy cégnél, akkor lehet és kell is segítséget kérni.